Vajon készen állsz?
Vajon készen álsz életed hibájára?
Vajon tényleg el akarsz mindent rontani?
Vajon hiszel e magadba a változáshoz?
Vajon lesz e rá erőd, hogy megváltoz?
Vajon nem adnád fel a célban?
Vajon reménykedsz még abban miben már nem hiszel?
Vajon kinek adtad a lelked újra veled lesz?
Vajon újra szeretnifog s, vajon újra átölel majd?
De én-én készen állok változni,
s versem a változásra épűl,
mert nagyobb cél nincs is mint, hogy
érted megváltozak s magamért.
Csak a javamat akarom, s ez az
önző cselekedet, tényleg megváltoztatt?
Vajon van e még jövőnk?
Ezt nem tudom, de ha ezt az utamat folytatom,
Talán egyszer, újra a karjaid lágy ölelésére ébredek majd fel.
----------------
A lélek síkján
A lélek útján vándorlok,
s egyszer egy megtört lelket találok.
Sír, rivall, halált akar.
Mí szörnyű veszedelem történt véle,
hogy a lélek útján megrekedve veszem észre.
fájdalmas, véres törött szívét,
elcsendesült nehéz hangját,
gyenge fáradt sikolyát,
Hallgatom-hallgatom.
Alva, ébren, pihenve, rettegve
csak a lélek hangját hallom,
s egy tompa késsel egyszer elhallgattatom.
---------------
<iframe width="640" height="360" src="https://www.youtube.com/embed/Q66u6B3I48Y" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>
---------------
Fekete víz folyik végig arcomon,
míg a flaskából a mérget kiiszom.
De te megfogod a kezemet,
hogy ne meneküljek,
mert meg kell küzdjek magammal,
s a démonaimmal, de gonosz vagyok
ez nem is vitás, csak egy csókot
kérek semmi mást.
---------------
gondolati síkon érkeztem majd megfogantam és megszülettem.
mí szőrnyű dolog, hogy életem születésein nem nevelődtem.
fellegekben jártam s álomkon állot váram, kiben egy gyermek játszot,
s 12 éves váram alapja rohadin kopni látszott.
de voltaki kik javítgattág igazították.
de te voltál ki új alapot adot s te leszel az ki lerombolod.
váram csúcsain némán dideregve várok mert te telet suhogtál a szélnek
s fájdalmam vár ott s vár a torony tetején,
örökre várok a tavaszi szélre.
---------------
<iframe title="YouTube video player" width="425" height="349" src="http://www.youtube.com/embed/DnGdoEa1tPg" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>
---------------
Bár csak ...
Bár angyal lehetnék,
vagy ördög még az is szép,
de istennek lenni a legnagyobb,
bármit, bármikor, bármennyit megnyerni!
Vagy esetleg időutazó!
Életem fájó pillanatait megváltoztatnám,
vagy szuperhős, ki mindig mindenkit megment.
Vagy szuper gonosz, ki a világ ellen szörnyű tervet sző.
Vagy lehetnék vámpír, mindenki vérét szívnám.
Vagy szellem, minden mögé belátnék és frászt hoznám a világra.
Vagy lehetnék zombi, ki örökké él, s tőlem mindenki halálra iedne.
Vagy démon, és káoszba taszítanám a világot!
De csak egy halandó porhüvely vagyok.
Gyenge testtel, gyenge lélekkel fájó nehéz szívvel,
ki uralkodni lázadni született.
De, hogy tudna ... ha még magán sem uralkodik.Az együgyű balga ember.
És gyenge a lélek, a szív
utolsó légzés ... utolsó dobbanás,
és egyszer csak elalszik a láng.
És vége az álomnak, mi bárcsak valósággá válna.
---------------
Fenyegető veszedelem...
Fenyegető veszedelem tépi szét a jövőképet.
Idő ura! Ó kérlek lassíts mennyünk vissza.
Nézzük meg együtt, min múlott az élet?!
Egy Falovat engedtem életembe!
De bár, bár volna még időm helyrehozni,
hogy változtassak a múlt hibáin. Minden kép!
De az idő nem hall,nem áll meg,
csak megy- megy tovább és soha nem vár meg...
---------------
Félelem mind 2-től
2 hónap van már csak az évből.
2 napja boldog voltam.
2 órája ébren vagyok,
2 perce félve, halok.
2 napja még nem gondoltam, hogy
2 perc alatt vége szakad.
2 másodperce leírtam ezeket a szavakat.
2 órája nem is gondoltam, hogy
2 másodperc alatt, mindennek vége szakad.
---------------
<iframe title="YouTube video player" width="425" height="349" src="http://www.youtube.com/embed/9Nyai_J7BCY" frameborder="0" allowfullscreen </iframe>
---------------
Egyedül
Csak ritkán járok az úton,
az úton mit nekem szántak.
Murvás talajon lépkedem
és egyszer csak elesek.
Elesek és lábam törik,
de vannak kik sínbe rakjanak.
Vannak akik segítenek a sebesültnek.
De nem hagyom!
Mert ...
Egyedül megyek,
egyedül jövök,
egyedül élek,
és egyedül halok.
-------
Az élet túl rövid ahhoz, hogy egy ponton meglátjuk.
Szállj szállj és szárnyalj magasabban a vártnál,
S majd ott megnézheted mit látsz a hegy alján.
-------
<iframe title="YouTube video player" width="560" height="349" src="http://www.youtube.com/embed/ArJRs7DFSME" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>
-------
Hallgass mint a sír
Szakadj meg e nehéz súlyok alatt,
Mert voltál ekkora öszvér?
Ki nyakhámban fej veszt rohangálsz!
Fulladj meg, egyenek a férgek
másra úgy sem vagy jó,
csak nyűg egy élő kolonc
ki mások nyakán akaszkodva lóg.
Rohanj el és ne gyere vissza,
te álnok, galád ember!
Néz- néz az égre felfelé!
Még a föntiek sem
kíváncsiak rád, s senki sem,
csupán, önmagadra számíthatsz.
De csapd be magad úgy is ebben zseni vagy.
De most már, szólalj meg,
legalább üvölts, mint a gyermek
kinek anyja nyakát szegték,
mert te is kötélre kerülsz, ne félj!
És nem szól semmit
halgat mint a sír,
s a tükör szememnél megreped,
és sírni kezd.
De sírj csak sírj, s ne reméld a változást ,
mert elkerül mint egy leprást,
kinek rodtható bűzét nem bírják.
De te csak sírj és sírj, majd hallgass mint a sír.
-------
Száraz elhervadt virág lettem,
mert elvették a felhőket, ami esőt adhat nekem.
Kitéptek a földből gyökerestől hol, nevelődtem és felcseperedtem.
S már csak egy eső cseppet várok mi arcodon lefolyva gyökereimet végiglocsolja.
-------
<iframe title="YouTube video player" width="425" height="349" src="http://www.youtube.com/embed/9ieJf4yulhs" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>
-------
Az igazi arca
Eme világ már nem tűri létezésem,
mert az én párom tovább szállt,
s meghalt számára a létezésem,
mit Rómeó ki megitta flaskájából a mérget.
S felébredvén holttestedet pillantán meg,
s a fájdalom mi körül övez.
Ó mond Afrodité, Vénusz, Athor, és Káma
kik szerelmet hoznak e világra,
Mért kellet ekkora tragédia mit Heléna és Parisz
szerelmének, kik sohasem lehetnének együtt,
vad vizeken eveztek s meghaltak szerelmükért.
Feláldozván mindenkit maga körül, s jövőjüket
megpecsételvén.
Ó mond szerelem ki mítoszokban, mondákban él,
ki mindig halált hoz a szenvedő pára. Mért? Miért kell
mindig bántani, talán te lennél a halál egyik formája,
vagy a fájdalomé? Árész talált fel hogy több lelket
kaphasson? Vagy Lucifer hogy ez miatt elkárhozzunk?
A legnagyobb fájdalom mit kitaláltak
vagy csak Isten játszik velünk, hogy túléljünk valami újat?
József Atilla sem bírta a fájdalmat, s a világ most bennem
lát egy újabb Atillát, ki halálba kívánja magát.
S fájdalmát elhallgattatná. Oly sok birodalom,
isten, ember veszett oda ennek az érzésnek a nevében,
mit mindenki csodál és ujjongva őrjöng a nép.
Te balga lény, együgyű létezésnek, csodájára jársz!?
Nem tudod, hogy mire vársz? Mit az isten kitalál.
Mért kell a világra érzés? Úgy is kihalt már az elkölts
és a megértés. Lehet, hogy a szerelem lesz a következő?
Ne reméld... minden költő, író, Ady Endre, Balassi Bálint
Tudja meg a világon, hogy a szerelem kínba taszítja a világot,
s kárhozat az ajándék, ha felemészt, s lehet, hogy elmék,
hogy ne ébredjek többé a magányra, hogy te már nem vagy az enyém.
Átkozlak, szidlak, káromollak te lény ki szívem mélyén él!
S felkiáltok: 1000 halált halj s rohadj el a szívem,
mélyén s ne támadj fel ismét!
Ne keljen újra a szó, az a bűvös 7 betűs szó, mely a pokolba taszít.
De várj! Ha múlni muszáj, inkább én múljak mit a fájdalom,
mert a pokol ehhez képest csak egy szép álom.
Bűneimet itt beváltom s az ördög is fejet hajt az elkárhozottnak.
Mert én vagyok a szenvedés, a bú, és a bánat, ne kelljen újra élni,
mert halott vagyok. De talán egyszer én is újra látom s istenítem.
De addig kínban, s rád várva, száll-száll a versem szét a szélben,
S eljut majd hozzád,egyszer talán,
de akkorra már nem lesz szerelem,
mert addigra a szív elporlad és megsemmisítem,
önmagam ....
------
<iframe title="YouTube video player" width="425" height="349" src="http://www.youtube.com/embed/KoGFUz4n8no" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>
------
A művészet
Ó drága múzsám, érted írtam e dalt,
eme verset érted költöttem,
s neked festettem eme remekművet.
Hogy megkaphassam mit szívem vágya,
a szíved s kezed, persze idővel, ha nem bánja.
S ha az istenek se bánják,
alakod maradjon oly gyönyörű,
mint a megcsiszolt gyémánté,
s maradj fiatal öröké,
verseimben, dalaimban, festményeimben,
míg világ a világ.
------
Képzeletem nem itt jár, de nem is a földön.
s nem égi dolgok repkednek mit csiripelő madarak.
A gondolatim több a világnál és a gondolatomnál....
------
Nem akarok többet magányban sinlődni,
de most a magány fogja a kezem s kérdi dőltem...
Mért csináltad ezt?
Válasz rá csak a csend,
S némaság, de majd megszólalok,
ha az idő megmondja a helyes irányt,
és a választ reá.
-----
Ragaszkodj az életedhez,
s majd ő is ragaszkodik hozzád.
Ragaszkodj az elmúláshoz,
s majd velem együtt múlik s eljön hozzád.
-----
<iframe title="YouTube video player" width="425" height="349" src="http://www.youtube.com/embed/E1ksFJZVmqs" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>
-----
Utolsó mondatok
Utolsókat dobban a szív,
utolsókat lélegzik a hír,
mert utolsó életnek,
utolsó része megy.
Utolsókat kondul a harang,
utolsókat suttog a hang,
utolsókat mormogok még,
de utolsó dalomat énekelném.
De dalomat csak siratom,
mert siralomból magamat a gyászba,
siratom.
2011.04.21.
-----
Ördögöm
Mikor elvisz az ördög
mókát, kacagást ígér,
mikor elvisz az ördög
szerelmet, vagyont ígér,
mikor elvisz az ördög
nem kaptam mást,csak egy érzést,
mint mikor elvisz a halál,
s a sötétség lehúz örökké.
2011.04.22.
-----
Az idő fordító
Fontos, mert az emberek másként látnak,
Eltűnik az élet hangja, majd Rád találnak végleg,
Érzel egy dübörgő hangot őrült fejedben,
De, csak egy cetlit találsz sérült kezedben…
Megírták a múltad, és jelened krónikáját,
Szívedből szeretteidet, barátaidat kizártatnád,
Mert nem szól semmi, csak egy dübörgő hang fejedben,
Lassan már nem tudsz ellene tenni, csak zakatol hevesen.
Életedben olyan szakaszhoz értél,
Melytől gyerekkorod óta csak rettegtél,
Eljött hozzád az angyal, ki bemocskolja szellemed,
És, céltudatosan tönkreteszi hótiszta lelkedet!
2008.10.02.
-----
Jövőkép
Égje éljen a múlt és a jelen a jövő is, mehet
A végzeted innen el nem érhet, ha csak nem mutatod
Meg magad a világnak, a sötét is jöhet,
Vége a múltnak s a jövő is jöhet ha csak nem maradsz
Végleg a jelen rabja akkor még a jövőd is véres.
2008.09.21.
-----
Égi tünemény
Felhők fölött szárnyaló égi tünemény,
csillaggal, holdal, kacérkodó fényes éj,
köveket hozván szívem súlyát növelvén,
hogy nehézsúlytól, földre rogyjak én.
De boldogtalantól boldogulásig fájó szívem,
nehéz súlya nyomja terhes gyönge testem,
de te szavakkal csillapítasz, szóval ékesítesz,
testeddel melegítesz.
Míg én alszok őrködsz szívemen, hogy ne fájjon-e
teher mit kőhalomból mélyre varrtad szívembe.
Nehézségét elbírnám ha te itt volnál és szívem felnyitnád.
Felnyitnád és ki húlván a nehéz kő,
s gyönge testem egyszer csak megpihőn.
Kebleid ragyogó teraszán,
két karod gyenge szorításán,
tested melegségét átadnád ,
és szívem búját felfalnád .
2011.04.27
-----
Folytatása következik ;)
-----
</font></b></h1></P>
<style>body {cursor:url(http://ammy.weird-o.info/cursors/1.ani); </style>